Ahogyan érzek

Tudod talán, mi nem egymáséi vagyunk

Talán minket külön utakra szánt az ég

És, az ég gyakran nem akarja azt amit mi nagyon szeretnénk.

Nem lehet befolyásolni azt ami nem működik

Nem lehet olyanba kapaszkodni ami nincs

Néha egyszerűen csak el kell engedni,

És talán mások mellett boldognak tűnni.

Mert, én tudom, hogy csak melletted voltam önmagam

És tudom, hogy téged még nem ismerlek úgy ahogyan kellene, vagy úgy ahogyan azt képzelem

De néha jó tudni, hogy vagy és szerethetlek amikor egyedül vagyok és amikor úgy érzem nem tartozok sehová.

Néha jó álmokban élni, és nevetni a gondolatokon vagy csak éppen el merengni azon, hogy talán történhetett volna másképp is..

Persze tudom, hogy te most boldog vagy, vagyis annak tűnsz

De én nem vagyok boldog. Én egyedül maradtam és most nem látom semmi értelmét, és semmit nem találok jónak vagy szépnek, mert én melletted akartam megismerni a világot, a te kezedet fogva a te szemedbe nézve

És gyakran sírok igen, mert fáj és gyakran üvöltenék, mert a mellhasam kiszakad a fájdalomtól

De még is van benne valami szép, valami tiszta és valami gyönyörű abban, hogy oly nagyon akarlak téged

Még pedig az, hogy ha nem is vagy velem, valahol azt érzem, hogy még is. Hogy te valahol engem szeretsz. És hogy mi összetartozunk. Ez lehet butaság, vagy csak gyermeki szerelem vagy csak a magány, de 2 éve nincs olyan nap amikor ne gondolnék rád. Legyél most mással vagy inkább egyedül, de én mindig csak rád gondolok és néha tudom, hogy el kellett volna mondanom, hogy érzek, de nem mertem és ez fáj, mert hibásnak érzem magam, hogy sosem tettem semmit.

Talán csak tetteket kellett volna adnom és nem a tekintetemet, de sosem hittem, hogy egy ilyen lány mint én kellhetek neked. Mert ha nem is hiszed te csodálatos vagy, számomra biztosan, és néha ha lefekszem és behunyom a szemem, csak is rád gondolok,  hogy te most épp, itt vagy velem.