Tudod talán, mi nem
egymáséi vagyunk
Talán minket külön
utakra szánt az ég
És, az ég gyakran
nem akarja azt amit mi nagyon szeretnénk.
Nem lehet
befolyásolni azt ami nem működik
Nem lehet olyanba
kapaszkodni ami nincs
Néha egyszerűen csak
el kell engedni,
És talán mások
mellett boldognak tűnni.
Mert, én tudom, hogy
csak melletted voltam önmagam
És tudom, hogy téged
még nem ismerlek úgy ahogyan kellene, vagy úgy ahogyan azt képzelem
De néha jó tudni,
hogy vagy és szerethetlek amikor egyedül vagyok és amikor úgy érzem nem
tartozok sehová.
Néha jó álmokban
élni, és nevetni a gondolatokon vagy csak éppen el merengni azon, hogy talán
történhetett volna másképp is..
Persze tudom, hogy
te most boldog vagy, vagyis annak tűnsz
De én nem vagyok
boldog. Én egyedül maradtam és most nem látom semmi értelmét, és semmit nem
találok jónak vagy szépnek, mert én melletted akartam megismerni a világot, a
te kezedet fogva a te szemedbe nézve
És gyakran sírok
igen, mert fáj és gyakran üvöltenék, mert a mellhasam kiszakad a fájdalomtól
De még is van benne
valami szép, valami tiszta és valami gyönyörű abban, hogy oly nagyon akarlak
téged
Még pedig az, hogy
ha nem is vagy velem, valahol azt érzem, hogy még is. Hogy te valahol engem
szeretsz. És hogy mi összetartozunk. Ez lehet butaság, vagy csak gyermeki
szerelem vagy csak a magány, de 2 éve nincs olyan nap amikor ne gondolnék rád.
Legyél most mással vagy inkább egyedül, de én mindig csak rád gondolok és néha
tudom, hogy el kellett volna mondanom, hogy érzek, de nem mertem és ez fáj, mert
hibásnak érzem magam, hogy sosem tettem semmit.
Talán csak tetteket
kellett volna adnom és nem a tekintetemet, de sosem hittem, hogy egy ilyen lány
mint én kellhetek neked. Mert ha nem is hiszed te csodálatos vagy, számomra
biztosan, és néha ha lefekszem és behunyom a szemem, csak is rád gondolok, hogy te most épp, itt vagy velem.
