Nem
mondom el mit gondolok, mert én
sem tudom.
Nem csókollak, hisz te sem teszed.
Nem
mondom el amit akarok, mert kimondani úgy sem lehet.
Titkolózhatunk a másik előtt, de mind a ketten haza vágyunk.
Egymás karjaiban, mikor ránk talál egy gyenge
pillanat
Átadjunk magunkat a szerelmes szavaknak.
De
ahogyan jött megy is el
Tétova de repül ha kell.
Félünk, s csak nézünk, mint két idegen akiknek egymást
szeretni lehetlen.
Mert
az ellentétek szinte halálosak,
Nincs
egy pont sem mi kettőjük közt akad,
Csak
az maradt nekik mit a másik szíve érez,
De
hisz ez csak egy múló árnyék,
Akkor
miért tart még ezer évig s ezer napnyugtáig?
Nem
merem kezedet fogni, félni attól mit szólnak mások
Keresem
a szemed, de nem látok mást csak üres világot.
Elakarom
felejteni a nemeket, s csak az igenekre koncentrálni
De
annyi zűr között elég nehéz már megtaláni.
Hogy mi a helyes s
mi az amit lehet
Mert
szeretni téged a leghelyesebb mit
tehetek.
S ha
egyszer meghalok és te nem lennél ott
Remélem tudod, hogy a szívem érted sosem lesz
halott.
Mert mindig ott
leszek neked, s veled akarok lenni
Még akkor is amikor már nem lehet.
S ha úgy is érzed én nem vagyok már melletted
Gondold
el, hogy úgyanúgy fogom még a kezedet.
S édes szádra gondolok, mik mindig megnevetettnek
S
dobogó szívemre mely minden pillanatban kiugrana érted.
De oly
sok a nem, s oly sok a talán
Mikor
zárul már le ez a viszály?
Mikor mondhatom
neked hangosan, hogy szeretlek
Mikor ölelhetlek meg?
Mikor
fogod azt mondani este várj meg
Mikor
fogom gyermekemnek mondani, az apu már csak pár perc.
Mikor
simítod gyengéden hajamat
Mikor
adod be az első válási papírokat?
S ha
ez a nap sosem jön el
Talán nem lettünk megírva, talán Isten nem akarja
Akkor
gondolj arra, hogy talán valahol
ebben a világban
Lesz még valaki akit úgy fogsz szeretni ahogyan én szerettelek egyszer vala.
Mert
ez a szerelem nem egyszerű láng
Nem
egyszerű rózsaszín köd
Ez a
szerelem fájó és örök.
S talán reggel ha felkellsz én leszek a gondolataid egyike
Mely
beragyogja egész szívedet, mint a napsugár a gazos kertedet.
S ha
gyermeked karodba veszed, remélem
szemében majd az én szemem keresed.
