2016. május 8., vasárnap

A szerelmed megváltoztatott bennem valamit,
Megváltoztatta a szemeimet
Megváltoztatta a hallásomat
Pozitívvá tett, eme negatív világban.
Boldoggá tett eme boldogtalanságban.
Ha veled vagyok képes vagyok bármire
Elérni a csillagokat
S a holddal szárnyalni.
Madarakkal énekelek
S úgy érzem veled más lesz.
Újjá születtem a szerelmedben
S veled akarok felnőni,
Mert megtanítottál milyen is szeretni.


Te lettél a mindenem
A hangok a fejemben
A képek a szívemben,
Miket együtt éltünk át
S mik miatt átsírtam egy egész éjszakát.
Télből nyár
Dallamból zene
Szívem ütemes ritmusát nem vette át más, csak te.


Ha nem vagy itt a meleget hideg veszi át
S nem hiányzik más csak egy téli nagy kabát.
Ha nem láthatom a mosolyodat az ég is szürkévé válik
S a madarak sem búgnak napkeltétől nap nyugtáig.
Szeretném hallani lelked dallamát
Mellette ébredni míg világ a világ.


Eltölthetnék ezer évet is rád várva,
Eltölthetnék ezer évet is rólad álmodozva.
Hogy egyszer visszatért hozzám kedvesem
S nevemet súgod miközben utolsó csókodért esdeklem.
Várlak, hogy te majd eljössz értem
S te leszel az én hercegem.
De a herceg nem jött, s a hercegnő sem létezik többé.
Mert az életem nem élet nélküled
Te voltál az, kiért minden reggel felkelek.
Te voltál a napomban a fénysugár
A hajnalban a reménysugár.


Órákat töltöttem azzal, hogy rád vártam
Mikor jössz el értem
S mikor távozunk innen párban.
Várok rád, mert megtanítottál élni, szeretni és remélni
Várod rád mert te vagy a mindenem.
Mert megtanítottad, hogy az élet nem szomorú
Te le van fénnyel, nevetéssel
És boldogsággal.
Szóval kedvesem én várni fogok rád
Míg egyszer majd vissza nem térsz hozzám.

Követni foglak mert neked szeretném adni a világomat
A világomat ami te vagy
S ha elvesztem ezt, látod, semmim sem marad.
Ezért hát maradj velem
Építsük a tornyot ketten
S ha elfáradunk, építsünk hát holnap.
Mert miénk az egész élet, s addig várok rád míg vissza nem jössz hozzám.


De tudod elfáradtam én is
Nem bírok már több várat építeni
Ezért hát várni fogok rád
Míg vissza nem térsz hozzám,
S kezemből újra el nem veszed a munkát.
A munkát s a fájdalmat, mit hiányod okoz
S a lelkem csak annyit súghat, köszönöm neked most.
És én mindent megfogok tenni, hogy amikor vissza térsz hozzám,
Úgy láthass mint a te angyalodat
Ki nem hoz neked mást csak lelke dallamát.
Mint illatozó virágot a rétünkön
S levelek színes lombját erdőnkön.


Nem akarom többé a hallgatásod
Be akarok menni, kérlek kedvesem
Nem akarok tovább kint rekedni.
Újra hallani akarom becézgető hangod
Meleg kezed mik mögé bármikor elbújhatok.
S ott csak akkor megállítani az időt
S együtt szárnyalni tovább, mint az előtt.
Együtt felnőni s tanulni sok új dolgot
Miket majd ketten hasznosítunk, ha felépítettük a tornyot.


Követni foglak, mert az utunk örök
A szívem nem tud elfelejteni
S neved számomra nem tud semmivé lenni.
Mert megtanítottál élni, nevetni és szeretni.
És mindent megfogok tenni, hogy köztünk újból szerelem legyen

S a mi közös tornyunk végre teljesen felébredjen.

2016. május 3., kedd

Tudom, hogy én vagyok a kedvenced
De én akarok lenni csak az egyetlened.
Kihez este hazamész
Kinek gondjaidról mesélsz.
Kinek gyermekét babusgatod
Kinek lába nyomát csókolgatod.
Kit teljes szívből szeretsz,
Kiért eldobnád az életed.

Ez akarod neked lenni, a mindened.
Mert te a mindenem vagy
Kiért a csillagok sírnak, nap mint nap.
Kiért az oroszlánok küzdenek
Kiért a lányok csak megvesznek.
Kit mindenki akar
S ki nem akar senkit.
Mert fél, mert gyáva
Pedig én lehetnék lelkednek legszebb virága.


S én is leszek ha eljő a hajnal
Mert a szíved csak is engem akar.
Hogy is akarna mást,
Hisz én értem csak nyers dallamát.
S  ha a tenger kiönt, s a föld is feladja már
Én akkor is itt leszek neked,

Mert te engem választottál.